ÁLOM

Vízgyöngy a kis levélen,

Villám a fegyverélen,

Sugár a rózsaszálon,

Csók pírja gyenge vállon,

Mi édes és mi szép,

Mi nesztelen, ha lép,

Egy szóval: álom.

Ha vére, húsa nincs is,

Ha mesebéli kincs is,

Mégis csak szép az álom.

Gyönyör reng annyi tárgyon,

Virúl a dús való,

Vérünket forraló;

De szebb az álom.

Nem durva, nem rikító,

Gyöngéden mámorító,

Csillám a hattyu vállon,

Egy lopva-csók a bálon,

Egy percnyi végtelen,

Az égbe nyúlt jelen:

Az édes álom.

S az élet kéje, gondja,

Mikéntha egybefolyna,

Az út s a könnyü lábnyom,

Szín, hervadás a tájon,

Szerelem és tavasz:

Egy perc csak, egy arasz,

Csak kurta álom.

Álmokbul összeszőve

Az élet szemfedője;

S mi úr a többi álmon,

Dicsfény a szalmaágyon,

Ha majd az óra üt,

Haló szemekre üdv:

A hosszu álom.

A büszke hír sugára,

Mi fényt vetett utára,

Mint rózsapír a lányon,

Eltűnik égi szárnyon.

A kéj, a fájdalom,

Az élet és dalom:

Minden csak álom.