Álomhalász

Ma hold borong a végtelen felett.

Álomhalász - sajkám eloldom, -

S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.

Ma hold borong a végtelen felett.

A végtelen nekem mit tartogat?

Ezüsthalakat, aranyhalakat?

Örvénylő mélye mit ígér nekem?

Magam maradtam künn a tengeren.

A hold borong, a háló mintha telne

És mintha megfeszülne hangtalan’, -

És mintha mondhatatlan súlyt emelne.

A hold borong, a háló mintha telne.

Borzongás fut át minden tagomon,

Szívembe nyilal metszőn, élesen:

Hogy vajjon van-e itt halászjogom?

Borzongás fut át minden tagomon.

Minek is hoztam nyűtt szívem’ ide?

Az én szívem, s a végtelen szíve

Doboghatnak-e egy ütemre ketten?

Hálómmal ide mért is menekedtem?

Egy pillanat - a háló elszakad.

Hullámkézzel a mélység visszarántja

A tolvajtól az aranyhalakat.

A félig-fogott aranyhalakat.