Álomlátás

By Mihály Csokonai Vitéz

Mit álmodám az éjjel!

Óh, Dóri! mint csudállék

Két domború halomkát

Citére templománál.

Apró Meánderecskék

Kékellnek a virág közt

És egy parányi vőlgyön

Eltűnnek ágaikkal.

Ahol ti, lágy szerelmek

S víg gráciák, cicáztok

- - - fejérén

Tollászkodó galambid

Cirolgatod, Citére!

Pihegő fuvallatoktól

Habozva lengedeznek

A gyöngyvirág-barázdák,

Felettek a tetőn áll

Egy kláris-oldalú kút

Gyengén körűlölelve

Rózsákkal s ért eperrel,

Melyből az élet áldott

Forrása tiszta mézet

S hószín tejet szivárog.

A rózsakáva mellől

Nyilával a kis Ámor

Rám int; s alélva dűlök

Elasticus gyepére;

S azt képzelem magamnak,

Hogy én a Hébe boldog

Vánkossain henyélvén,

Mint égiek barátja

Nektárral ittasúlok.

Azomba, Dóri, halld csak!

Ütött az éj, az őrzők

Szavára felriadtam;

S hát bús fejem borúlva

Van a te kőldöködben.