ÁLOMSZEKÉR

Virágok dúsöblű kelyhek remegnek

s egymáshoz simulnak az éjbe.

Előttem egy pohár zöld alkohol

s száll szivarom füstjének kékje.

Az éji szent hallgatás ölembe ült

és csábítja, csókolja vérem.

Langy szellőszavak és elémbe jössz

Meám, a szent álomszekéren...

Te vagy az illatos kelyhű virág

s kihez nem simul senki: a lelkem.

S bár alkohol biztat s csitít a szivar,

a mérged én már beleheltem.

Átjárt a te bűnöd, a mérged kimart,

fölitta, kicsókolta vérem.

S az én bűnöm, hogy a te tested, a szép

itt áll nékem ma is fehéren;

s én kocogok, loholok búsan a csúf,

a megfakult álomszekéren...