Ama keskeny út

A szálerdő már elmaradt,

Most törpefenyő jő, s boróka,

Az ösvény egyre keskenyebb, -

Jövök, - ki tudja már mióta

S megyek, - ki tudja meddig még.

A célom - Isten tudja csak -

Talán a semmi - tán az ég.

Az ösvény egyre keskenyebb

És egyre zengőbb a szívem.

Úgy zeng, mint egy kristályharang.

Pedig nem rázza senki sem.

Még feljebb gyér fű és moha, -

Majd puszta gránit, vagy bazalt,

Szélkürtök héjja-riadója,

Vagy síri csend, - minden kihalt.

Jövök, nem tudom már mióta.

Egy ismeretlen túlvilág már

Fagyasztó áramot lehel.

Megyek, - ki tudja meddig még.

Ez tán a mennybemenetel.