AMATHUS

Mit főz magában Gallia Sándora

S a zordon észak rettenetes feje?

Mely öblöket zár, merre tart s ront

Anglia nagy koszorúsa, Nelson?

Nem gondom. Így volt, így marad a világ.

Forr, mint az ádáz tengerek, amidőn

A szélveszek bércodvaiknak

Vas kapuit s reteszit leszórván

A bús haboknak zúgva rohannak, és

A képtelen harc itt hegyeket temet,

Ott új világot hoz fel; - egymást

Váltja örök romolás s teremtés.

Mint a setét völgy csermelye, életem

Elrejtve lappang s halkva csörögdegél

A laurus-erdők szent homályin,

Illatozó Amathunt ölében.

Nincs itt kegyetlen had s veszedelmes érc,

Melyért halandók véreket ontanák;

Nincs itt gonoszság cimborája,

Sem nyomorult fene nagyravágyás.

Itt Ámor ápol s píeri gyenge szűz

Nektárpohárt nyujt s ambroziás kebelt,

S a lelkes élet játszva felleng

Hesperidék bibor aetherében.