AMBRUS GAZDA

Merre oly nagy széllel, Ambrus gazda?

„A kocsmába, ilyen-olyan adta!

Megharagított a feleségem.

Haragom most borral szelidítem.

S azzal járt csak jól e nyelves asszony,

Hogy tovább is nem maradtam otthon;

Mert ha még soká darál előttem,

Nem hiszem, hogy nyelvét ki nem tépem.”

Hah, rosz asszony roszabb szolgálója!

Ambrus gazdáról e pletykát szórja:

Otthon űlne ő, de felesége

Kivetette őt a ház elébe.

Ambrus gazda hősleg iddogála,

Míg a bakter tízet nem kiálta.

Ekkor fölkelt és hazakotródott,

S tudja isten, most miként pusztít ott.

Á, de íme, újra visszatére -

Ambrus gazda, mi jutott eszébe?

„Hát lármázni kezde feleségem;

S lármázott, míg végig nem keféltem.

Ekkor hátat fordíték a háznak.

Reggelig most otthon nem is látnak.”

Gaz szolgáló! csak nem nyugszik nyelve.

Másnap már meg e hírt terjesztgette:

Ambrus gazda honn volt, s visszatére,

Mert nem ereszté be felesége.