AMITŐL FÉLTEM...

Mindig féltem a szomjas toroktól.

A kábító, nehéz boroktól.

S a mélyen zengő tudós és bölcs,

titkos hatalmu doktoroktól.

Mindig féltem a női szemtől,

az áhított nagy szerelemtől,

a bajba hulló, búsító,

legédesebb veszedelemtől.

S - ma is... be szomjas még a torkom!

S a borral is akad még dolgom.

S patikaszernek, szerelemnek

nehéz porát szivembe hordom...

Megállok most a téli szélben:

az életem javát leéltem.

S lám, mindent, mindent megtaláltam,

amitől oly reszketve féltem...