Amor

Anna, szépséged hív oltározója,

Anna, szived reménytelen hívője,

Ma újra áldozom, ó édes ostya,

Kiben keservek mérge él beszőve.

Oltáraid előtt áll ifjúságom

És végzetem: tekints ez áldozatra,

Ó Anna, vértanúk végére vágyom

És üdvözít a vergődés malasztja.

Minden versemnek ünneplő palástját

Magamra öltvén, aranyos selyemben

Tört szemeim az üdvöt nyílni látják

S könnyek áldott borát áhítja lelkem,

Szép istennőm, ki híved nem szeretted.

S én bús papod, ki nem hisz már tebenned.