Amundsen

...Észak ködökön elborult szem,

ki vakon nézel és törtetsz előre

a rég keresett, szűzi jégmezőre,

te boldog vagy Amundsen!

Látod, én sohse vágytam sokra,

csak egy darabka Indiára,

parányi, szép kelet-mesére,

s azért jutottam pólusokra!

Völgyek mélyére másztam,

vörös lámpánál éjszaka bányásztam

egy szikra kis aranyra,

s mikor azt hittem: végre!...

– dermedt karokkal lendített csákányom

beletörött az acélfalú jégbe.