Anakreoni dal [2]

November hűs derűje

Még néha tündököl ránk

S az őszi hold ezüstjén

A régi nyár bucsúzik.

Késő szüret se hív már

S korán köszönt az alkony

S a dérvert őszirózsák

Halálosan fehérek.

Sebaj, ha jő az estve,

Az álmok visszatérnek

És kísérteti búsan

Zenél a szél a parton,

A parton, mely mienk még.

(A másik is mienk lesz,

Hol a szelíd halál vár

Magányos ciprusával

És néma kőkereszttel.)

Addig, bús cimboráim,

Tűnt esték mámorától

Szelíden ittasuljunk,

Míg a mély Léthe árja

Még messze zúg az éjben.