Anasztázia

Föltámadó: így hívták nagyanyámat,

Akinek arcán másvilági bánat

Hervatag őszi mosolya ragyog;

Igy néznek ránk a bús őrangyalok.

Föltámadó: fájdalmas anyasága

Ma benned él anyám, te árva, drága,

Te könnyezőn mosolygó jó anya,

Szomorú házunk szelíd alkonya.

Föltámadók: bennem ma száz dalokban

Mély bánatotok hamva lángra lobban

S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,

Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!