Anch'io

Művész vagyok. Kifáradt, keskeny ujjam

Egy lant idegén álmodozva babrál,

Úgy simogatom a szép és új igéket,

Mint perzsaszőnyegét a kalmár.

Szerelmes vagyok rejtelmes szavakba,

Melyek nagy órák lázában fogantak

És pirosan és égőn és ragyogva

Új színeket lopnak az alkonyatnak.

Nem látom én az utcák szürkeségét

S a közönyös arcok nekem nem élnek.

Testvéreim a csillagokba néző

Nagy álmodók, a szomorú merészek.

Művész vagyok. Mélységek és magasság

Gyopáros ösvényén kúszom magamban.

Keresek egy virágot, új virágot,

Hogy érte életemet adjam!