Andersen meséiből

A kertre vert

az esti köd.

A szél beszél

a fák alatt.

Hűvös, nyügös

ilyenkor itt,

de jó a szó

és fogva tart.

Búsan suhan,

zörög, zokog,

mint akinek

halottja van.

Valószinűtlen

fut az út:

mesés körök,

örök mesék.

Beföd a köd,

levert a kert

s a szél mesél

a fák között,

S az ember áll

a fák alatt

és integet

és bólogat.