Andrée naplója

Könyvek, ti világjáró győztesek,

Kik minden titkot kínálva kitártok:

Vád-iratok és ön-igazolások,

Ragyogó, forró, zengő memoárok, -

A megfagyott napló történetét

Fagyott gazdája mellett - hallottátok?

Úgy összefagytak fakó lapjai

Harminchárom sark-övi tél alatt:

Véső vájhatná, fejsze feszíthetné

E sors-szerűn szemérmes lapokat.

Oda nem hatott semmi földi szó,

Se vadgalamb-kacaj, se ágyúszó.

És onnan nem jött semmi felelet,

Egy ige sem: igen, nem, meglehet...

Semmi...

Harminchárom örök-egy télen át

Az Északfény: a töretlen pecsét

Őrizte ezt a férfi-balladát.

A langyos napon most lassan felenged

S lapozható lesz a zord pergamen.

S nyilvánvaló lesz: mit sem nőtt azóta

A hősiség s a halálfélelem.

A világ-kép barázdáltabb talán

S torzabb a tömeg-arc a világ-lázban, -

De nem nagyobb s nem is félelmesebb,

Mint a haldokló Ember - egymagában.