Angyal jár a földön

Angyal jár a földön, angyal jár -

Oh, én láttam őt, én láttam őt!

Kihasadt a mennyég keleten,

S a legkedvesb angyal földre jött.

Oh, Uram teremtőm, irgalmazz,

Haraggal ne büntess engemet.

Hogy én voltam ép ott, hova szállt,

Hiszen arról én nem tehetek.

Jól tudom, hogy bűnös földinek

Tiltva látni azt, mit láttam én.

Mégis térden, téged imádva

Szemeimet rá fölemelém.

Jaj nekem, elég jaj énnekem!

El vagyok kárhozva, jól tudom.

Tán ha akarnád, sem tudnál már

Segítni rajtam, Mindenhatóm!

Nekem maradásom nincsen már,

Nem lehet e földi életben.

Ismerem egy titkát a mennynek -

És azért az sujtol itt engem.

Több vagyok, mint ember, és mégis

Boldogtalanabb a féregnél!

Haragosan dörög rám az ég,

S segítségem nincsen embernél.

Kárhozottak ott a pokolban,

Nézzetek és vigasztalódjatok:

Ahol csupa kín van, semmi kéj,

Oh, nem az a kín a legnagyobb!

Örök lángban ég bár testetek:

Nem látjátok a menny ajtaját!

Égek én a magam tüzében,

Tiltott istenkéjbe látva át!

Látom őt naponta... szüntelen;

Aranysugáros zöld mezőben

Előttem jár, rám néz, mosolyog

Szűz ártatlansága örvében.

Szép szeme úgy ragyog, úgy örül

Annak, amit szíve nem is sejt,

Szárnyaival néha meglegyint,

S egyik percben másikat felejt.

Ahová lép, éled, nő a fű;

A virágnak rajzik illatja;

Kristályfehér teste tükrében

Látszik a harmatcsepp árnyéka.

Tarka fényes, ittas pillangók

Seregestül esnek, ott halnak

Elszánt élethalál-versenyben,

Hogy fehér vállára szálljanak!

Körülötte a langy levegő

Délibábbá reszketi magát,

Melyen a majd széjjelolvadó

Nap sugára törekedik át.

S ő, a jó, a szűz, a gyönyörű,

Ő, a gyermek, ő, az oly deli,

Játszik, szeret mindent, örömét

Mindezekben egyformán leli.

Mennyei szent együgyűsége

Egyformán tekint a lepkére,

A virágra, fűre, sugárra,

S oh, gyötrelem! rám is, emberre!

Nézek én, s szédülvén ámulok;

Gondolok, és sápadt nyárfaként

Tagjaimon rezg a gondolat,

Félelem a vággyal küzködvén.

Néha szemem elsötétedik...

S vakmerően már-már ölelem...

- Ah! bosszúsan néz le rám az Úr,

S mennydörög, villámlik odafenn.