ANIZIA!...

Anizia! szolgád leszek s felejtelek.

Ez jó neked.

Ha látogató érkezik s szomjas reád:

hozok teát.

Remegni fog kezemben a kis szerviett,

amely tied.

Még kesztyűvel, véletlen sem érintelek.

Most már minek!

Benézek majd (s így minden csókodat tudom)

a kulcslukon.

Nem mondom azt, hogy össze nem szorul kezem...

zsebreteszem.

Te gyönyörű! - De aki szolga, szolga az!

S a dolga az,

hogy kivasalva jól legyen szívén a frakk.

Ó, ennyi csak.

Leszek - mint első csók előtt - alázatos. -

... Gyalázatos!...