Annabál

Lelkemben áll a boldog Annabál,

Örvénylő vágyak táncoló csapatja.

Ma nincs enyészet, mélabú, halál,

Ma zászlaját a mámor fölragadja

S a szív, vert életem haló patakja

Ma megdagad száz zsongó látomással

S a szerelem mély tengerébe áthal.

Ma újra koszorút fon az öröm

És nászi fáklyát lenget a dicsőség,

S a jövendőség kapuját töröm

S látom magam, győzelmek ifjú hősét

És vár a nagy, a holdasan zengő rét,

Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem

Alélva boldog nyáréji derűben.

Ó szerelemnek holdja, szűz arany,

Ó fiatalság éje, végtelenség!

Hiába sírok s áltatom magam,

A nyár és vágy elvesztek már nekem rég

S orgonahangján a sok büszke emlék

Ott zsong a távol, mély látóhatáron,

Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.