Annának

Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét

A nyár halott vállára csöndesen.

Én kedvesem, én hűtlen kedvesem,

Te hallod-e a hervadás neszét?

Hajadnak bársonyát zilálja-e

Az elmúlásnak dúdoló szele

És a halál hűvös lehellete

Az ajkad bíborát csókolja-e?

Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs,

Mely minden szépség átka erre lenn

S megvéd minden rontástól énekem,

Ez örök vágyból szőtt tündérpalást?