Annuska névnapjára

Az ünneplők közt úgy hiszem talán, hogy

Szabad nekem is pár szót szólanom,

Érzelmeimnek halvány képét adni

E régesrég várt kedves névnapon.

El nem mondhatnám szóval úgyse mindet,

Elmém beszédre bármiként szavaz:

Mi legnagyobb tért, szíveket betölt ma,

Ajakra, nyelvre rá nem férhet az.

Elég lesz ennyi: őszintén, szivemből

Kivánom én a boldogságodat: –

Nem mondom, hogy rá egy felhő se menjen

Egy hosszú-hosszú emberlét alatt...

Hiszen ha nincsen felhő, nincs eső sem,

Könny nélkül lelkünk nem termékenyül

S a legnagyobb csapástól óvjon Isten,

Lélektől, mely nem érez, nem hevül!

Szeresd az Istent, s a mi szép hazánkat,

Szeressél engem s hű barátidat,

Kik Veled vannak teljes életedben

S boldoggá tenni úgy óhajtanak!

Szálljon bár el sok évtized fölötted,

Érjen bár bánat, tépdeső vihar,

Szíved maradjon érző, fásulatlan,

Lelked maradjon mindig fiatal!