Anonyma

Nem rég jöttem haza.

Az otthonomban rózsákat találtam.

Akkor-nap küldte nekem valaki.

Alakja, arca, neve ismeretlen,

A lénye rózsaillatú titok:

Anonyma.

Keresni lehet akár mindenütt,

De megtalálni nem lehet sehol,

Selyem-jelkendőt ágra nem akasztott,

Amerre járt, gondosan eltörölte

Minden lépés után a lábnyomát

Még sejtetni sem akarta magát.

Az ősz függönye mögötte lement.

Anonyma, ki nem akartál lenni

Más, csak a költő névtelen jegyzője,

Anonyma, ki rózsaszirom-tollal

Lelkembe írtál egy fejezetet:

Hálából neked szobrot emelek,

Úgy állsz majd lelkem őszi ligetében,

Márványcsuklyádban, akár ama másik,

Márványcsuklyád alól nagymessziről

Csak örökfényű mély szemed világlik,

Míg körül hullanak a levelek.

De vigyázz Anonyma, jól vigyázz!

Ha találkoznánk véletlenül ketten:

Akkor se, sose áruld el magad!

Vigyázz: villám a szemed rebbenése,

Szobrodba sisteregve belecsap.

Amíg a titkos rózsaillat illan,

Leomlik mennydörögve az Alak, -

S én elmondhatom: elvesztettelek

Anonyma - mert megtaláltalak.