Anonymus

Szürke kámzsa, mely alól sötéten

Ismeretlen arc mély szeme ég,

Mint láng, melyet idő, messzeség

Nem olt el középkor éjjelében.

Szikár kéz, mely sárga pergamenre

Gőggel, mintha szekercét ragadna

És csatát vezetne vérviharba,

A foglalás tetteit jegyezte.

S gót betűk közt, gót ívek sorában

Érezte, hogy erő, támadás van,

Magyar erő és jövő zenéje!

S hiába szállt fölé gót ív éje,

Századok mély trombitája harsan

Győztesen a vén deák szavakban.