ANYA ÉS LEÁNYA

Anyám, az arcod úgy tüzel most

S könnyeidet rejtegeted:

Vajon mi van édesapámmal?

Megint beteg?

Vagy fejét szomorún lehajtva

Búsul egy hideg sztrájk-tanyán?

Mi lesz velünk és mindig így lesz,

Édesanyám?

»Nem, kislyányom, nem lesz így mindig,

De te ne búsulj, de dalolj,

Már készül a te boldogságod

Tán valahol.«

»Kislyányom, szörnyű ez az Élet,

Csupa örökség s csupa vád:

A te jövődért izzad, harcol

Édesapád.«