ANYA

Az őszi eső szürke kontya

arcomba lóg zilálva, bontva.

Harmadik napja sírja, mondja,

mint tébolyult anya motyogja

- mert csecsre vágyom - rám meredve:

Reátaláltam gyermekemre,

aludj el, édes kedvesem, te,

csitt, csitt, kicsikém, tente, tente...