Anya

Megláncoltál megint a karjaiddal,

anyám, anyám.

Reám raktad a gyöngeséged mázsás

bilincseit.

Most hordalak fájó lelkemben téged,

amint te hordtál.

Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,

özvegyi fődre.

Veszekszem én veled és gondjaiddal,

foggal-körömmel.

Ha vidáman ballagnék egymagamban,

mellettem lépkedsz.

Első nő rég-elveszett édenemből,

Éva leánya.

Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,

sírva szeretlek.