Anyám nagybátyja régi pap

Anyám nagybátyja régi pap,

lilaszin övvel, kanonok,

sárgatag ujján nagy gyürű,

az arca sápadt és sovány,

arany keretből feketén

apró szemével kivigyáz

a szép világos nagy falon.

(Nem mer csengetni rímmel, mert tudja jól dalom,

hogy minden régi kép kisértet a falon.)

Ma már csak itt él e falon,

de hajdan Rómában tanult,

volt kispap ott, pirosruhás;

ma már mellén aranykereszt,

ma már lilával díszruhás,

bölcsen vigyázni megtanult:

ma már csak itt él e falon.

(Nem mer csengetni rímmel, mert tudja jól dalom,

hogy minden régi kép kisértet a falon.)

Kisértet, nemcsak a falon,

mert lelkemből is kivigyáz

villogó szeme feketén

(bölcs arca sápadt és sovány,

sárgatag ujján nagy gyürű)

lelkem mélyén egy kanonok

fülel, valami régi pap.