Anyám testamentuma

Mellette ültünk ketten kétfelől,

Mikor nehezen megmozdult a hangja:

„Ha meghalok, - légy anyja”

Már nézni nem tudott a barátnőre,

Életében egyetlen barátnőre,

De tudta, kire bízott engemet:

A szeretetre s az erőre,

A biztonságra és a nyugalomra.

S lehúnyta szemét örök nyugalomra.

Ha látta most a csillagokon túlról,

Hogy munkált ez a szeretet s erő,

Amikor én harcoltam a halállal,

Elmondhatta nagy, mély hála-fohásszal

Virágai helyett

Könnyel öntözve a csillagokat:

Áldott kézre bíztam a fiamat.