Anyóka

Hideg, rideg a nagy váróterem,

Meg az a lusta lámpa égne jobban!

A vonat messze vágtat még a hóban,

Szorong és vár, vár a sok idegen.

A végzet őket percig összehozta,

Nyugatra tart ez, az keletre tér,

Vár mindegyikre egy táj, egy fedél.

Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.

Egyik sarokban feketében áll

Egy bús anyóka - ugyan mire vár? -

A könnye barázdáin leszivárog

S míg lassan betakarja a homály,

Az ablakon - tán könnyei nyomán? -

Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.