Apa, szeretném elmondani

Apa, szeretném elmondani, miért vagyok most Hincești-ben.

Az erdő mellett élünk, és néha olyan, mintha eltűnne a világ:

hol nincs áram, hol nincs térerő, csak csend és a fák.

Nem könnyű, de próbálok erős maradni.

Az igazság az, hogy még mindig a múltban élek.

Amikor beléptem Ukrajnába, pánik tört rám —

mert ott bántanak, csúfolnak, akár meg is üthetnek.

Volt egy fiú, akit szerettem… de ő drogokkal játszik,

és ez is fáj.

Ezért megyünk majd pszichoterapeutához Chișinău-ba,

és holtert is tesznek rám, hogy lássák a szívem hogy bírja.

De van jó hír is, Apa.

Decemberben anya megígérte, hogy vesz nekem egy új tabletet.

Ez egy kis fény most a napjaimban, és nagyon várom.

Szeretném, ha értenéd, miért nehéz nekem,

és miért van szükségem egy kis időre, gyógyulásra.

De minden nap próbálok előre lépni — lassan, biztosan.