Apokalipszis

Amerre én megyek:

lángot vetnek a hazugság-erdők,

bennégnek a kifacsart gondolatok,

a maszkok lehullanak.

Néhány gitár és hegedű vijjog

nagyon messziről:

emlékek, emlékek, emlékek,

nem komolyak, nem fájnak.

Kiönt medréből a köd,

elnyeli a sugarakat,

elönti a tornyokat,

templomok, házak nincsenek,

az anyám sem mosolyog,

keringő, szédült zuhanás

van a szívem helyén.

S a tetőn, bolondságok fölött

két kitárt kart mereszt

egy hívogató, fekete,

borzalmas kereszt.