ÁPRILIS 1.

Szép fájdalom: az ajkak megnyílása

kis vendéglőnek tejablakos sarkán;

sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak

nyelvem hegyére, pompázatos tarkán.

A legpajkosabb ángol nóta csurran,

az önműködő zongorára nézek

s a sima gyöngyök halotti menetben

szívembe futnak: kicsúfolt zenészek.

A fehér abrosz sáppatagon gubbaszt,

tán a te hókezedre gondol vissza...

Ó, mennyi-mennyi mondanomvaló van -

Egy festett lány egy baka borát issza -

Nagy vöröskezű parasztlány köhécsel

s az olcsó ételt durván elémrakja;

az önműködő zongora kifáradt.

Sirok... És ma van a bolondok napja...