ÁPRILIS [1]

Április, ó, Április,

Minden csínyre friss!

Faun-bokáju, vad suhanc,

Újra itt suhansz!

Vásott cigánykereked

Porozza a tereket,

Repül a szemét,

Levegőbe parazsat

Hintegetsz és darazsat,

Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes

Ág végére már

Küldöd: kússzék az ügyes -

Katicabogár,

Mint árbócra egy piros,

Pettyes zubbonyú,

Fürge lábú és csinos

Kis matrózfiú!

Kémleli a láthatárt:

Mennyi fény! Mi az?

S zümmög zengő, napba tárt

Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,

Fáradt, vén paraszt,

Fűszakálla csendbe nő,

Megcibálod azt,

Majd meg méznél illatosb

Szellőfésüvel

Fésülöd, s szólsz: hé, de most,

Lomha szolga, fel!

Szundikálás volt elég,

Vár az új robot,

Mit álmodtál, vén cseléd,

Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,

Cserje meg bozót,

Gyenge bőrü testüket

Úgy csiklándozod;

Minden erdő egy bolond

Hejehuja-hely,

Nincsen még seholse lomb,

Csak virágkehely:

Izzad még a levelek

Vajudó rügye,

S a szirom már lepereg:

Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon,

Bérházak felett,

Felragyog sugároson

Sok vak emelet:

Reszkető, bibor varázs,

Vén kémény fala,

Lányszemszínű kék parázs

A szelíd pala.

Mély, sötét udvar felett

Négyszögű egen

Táncos lábad emeled,

Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört

Sarkon fordulót,

Villogtatsz, mint zsebtükört

Pajkos nebulók:

Zsupsz! a földre hull a fény!

S ím a szenny alól

Nyűtt hang sír, tán a szegény

Por maga dalol?

Vak lap-árus: eleven

Bús utca-szemét

Sütkérez a melegen,

S nyitja holt szemét...

Április, ó, Április!

Míg tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet

Furcsa reggelén

Együtt érkeztem veled

Földi útra én:

Szólt arany szimfónia

Napfény-húrokon,

S bölcsőmnél te, fény fia,

Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó!

Hol van az a kor?

Ifjuságom hervadó

Kankalin-csokor,

Elpártoltam tőled én,

Nem veszed zokon?

Hej, beteg s fanyar legény

A régi rokon:

Ha a tavaszt élvezi,

Nézvén langy egét,

Bánatát is felveszi,

Mint szemüvegét...

Április, ó, Április!

Símogass, vezess!

Hadd legyek ma újra kis

Jó öcséd, kezes,

Hadd feküdjem tarka fák

Alján inni fényt,

Míg arcomba szöcske vág,

Zöld parittyaként,

Míg szememre patyolat

Szirom lengve jön,

S kis selyem-sátra alatt

Megbúvik a könny...

Ó, tán akkor, míg a méz

Színű nap lehull,

Bordám közül a nehéz

Szív is elgurul,

Imbolyog még, menni fél,

Majd gyáván, sután,

Bíbor labda, útra kél

Tűnő nap után:

Táncol, ugrik, fellebeg,

Enyhén száll tova,

Felfogják a fellegek,

S nem fáj már soha...