ÁPRILIS 14-ÉN

Egy a pálya, egy a végcél:

Élet, vagy dicső halál;

Fel, fel a nagy küzdelemre!

A sorompó nyitva áll.

Zászlónkon a szent jelíge:

Csak az boldog, aki küzd;

Ki még most is tántorogna,

Annak többé nincsen üdv.

Függetlenség! Ez a jelszó,

És szabadság a nagy cél:

Teljes független szabadság; -

Nem kell semmi, ami fél.

Zárt üvegházban tengődve

A szabadság nem tenyész:

Élet vagy halál jöjjön ránk,

Csakhogy légyen egy egész.

Bánjuk-e, hogy szolgaságért

Alkudoznunk nem lehet?

Hogy nincs módunk meggyalázni

A kivívott hős nevet?

Hogy, miért a honfi vére

Folyt s folyand piros mezőn,

Megnyirbálni zöld asztalnál

A borostyánt tiltva lőn?

Bánjuk-e, hogy a dicsőség

Egészen szárnyára vett?

Hogy egészen és örökbe

Birjuk a becsűletet?

Hogy karunknak győzedelmét

Látja, nézi a világ,

S temetőnkhöz, mint diadal-

Ívünkhöz, kész a cser-ág?

Sőt örüljünk, sőt előre!

Habozásban nincsen üdv.

Zászlónkon a függetlenség:

Az fog élni, aki küzd.

Fel, fel a szent küzdelemre!

A sorompó nyitva áll:

Egy a pálya, egy a végcél:

Dicső élet, vagy halál.