Április bolondja

Benned születtem, édesbús, szeszélyes

Tavaszi hónap, felleges derűs,

Mikor a rétek lelke már fölérez

S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,

Holdtölte volt - tavaszi anda hold -

S a szőke fényben az éjet betöltőn

A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,

Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad

És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját

Én nem irígylem. A magad cigányát

Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!