ARANY-BIKA KESERGŐ

Az én bús ajkamról

Haj, csak csupa jaj száll!

S mint a pici hajszál

Abba a levesbe,

Amit nálam főznek,

Úgy lóg bajszom éppen

Sós, bús levesében

A lecsurgó könnynek...

Arany-Bika-Boci,

Boci-boci tarka,

De megdöfött engem

Arany-Bika szarva.

Százezer forintom

Alig gyűl egy évben,

S százezer irígyem

Alig enged élnem.

Százezer forintom

Zsebre sodorintom,

S könnyes szemmel nézek

A jövő elébe,

Könnyes szemmel lépek

A nálam étkező

Pasasok belébe.

Pasasok, pasasok,

Fene a hasatok,

Zsebrerakom összes

Bankótok s vasatok,

S ti ennek fejében

Enni kivánnátok?

Banketten dőzsölni?

- Verjen meg az átok.

Csekély ötven kroncsi

Nálam egy teríték,

Ilyen piti pénzért

Vajjon mit terítnék?

Ha ezen tűnődöm,

Kiver a veríték,

Pedig már sok jeles

Menüt sikeríték.

Könnyeimből főztem

Levest, ah, mily étek!

Gyér hajszálaimból

Garniroztam bőven,

S nem kellett tinéktek!

Saját cipőm talpát

Szűz-sültté pirítám,

Ó fehérneműim

Fazékba borítám,

S laskává metéltem,

- Mégse kellett néktek,

Nem értem, nem értem...

Őseimről maradt

Bidermájer rétest,

Hűt, sziklaszilárdat,

Csaknem ezerévest

Különös kegyképpen

Raktam elibétek,

Ha még ez sem ízlett,

Mifenét ennétek?

Ajjajjaj, hajjajjaj,

Brühü-brühü, ávé,

Aztán még hátra van

A fekete kávé,

Suviksszal színezem,

Kőporral ízezem,

S zamatosításul

Könnyemmel vizezem.

Nem birom sokáig,

Boci-boci tarka,

Ne bökdössön engem

Arany-Bika szarva,

Nyomorult százezer

Forintos üzletek,

Maholnap itthagylak,

Brühühü, bennetek...

Eldobom magamtól

Ezt a cudar éltet,

Brühühü, bemegyek

Konyhámba, s beveszek

Egy mákos metéltet...

Ajjajjaj, hajjajjaj,

Utolsó itélet!