Arany kisértetek

Be szép virágok a jégvirágok,

be gyönyörü fény a lámpafény:

dicsérd te a tavaszi bús világot -

a telet, a víg telet áldom én.

Tudod, tavasszal járnak a vágyak

látatlan, tőrös törpe manók

dongó darazsak (lelked füle bágyad)

fulánkosak, csak ölve halók.

Minden tavasz tele szellemekkel

arany kisértet a napsugár

Phoebus nyilaz égi fényidegekkel

s a légben látlan száz nyila száll:

minden rossz ettől jő a világra

bűn búja, betegség, gyötrelem

ettől a hervadás a virágra

és az életre a szerelem.

Láttam a delfineket cicázni,

láttam az édes Adriát,

villámokat éjjel szerte cikázni,

havast, romokat, rónát, mumiát

s szép és szomorú: ma mind barátom

szép és szomorú: szivembe száll.

Csak egy félelmem a nagy világon,

egy ellenségem: a napsugár.