Arany nyomában

A nagykőrösi magyar éjszakában

Így bandukoltál akkor, mint ma én,

Rossz csillagok jártak szegény hazádra

S te voltál itt a biztos, méla fény.

Elnézem a szobát, hol gyertya mellett

A balladák és penzumok között

Éltél szelíden az emlékezetnek,

Siratva egy elzúgott üstököst.

Magyar magány ez, alacsony gerendák,

De kinn az éjben véges végtelen

Titkával az alföldi menny dereng ránk

S a kútgém darvadozik az egen.

Ó mennyi kútgém, kék magasba lengő

S bús mélybe néző, példázód neked,

Ki a borús jelenben víg jövendő

Hitével mondtál örök éneket.

Lábad nyomába lépek elmerengve

A magyar éjben, ahogy ballagok

S lenéznek rám bíztatva, messze, messze,

Kik téged láttak itt, a csillagok.