ARANY TÓ AZ ÉGEN

Örülni, örülni de jó volna

Lemenő nap aranytavának,

Mely szétömölt amott a lombok

Mögött az égen, s jobbra-balra

Ringatják fejüket a vén fák

Beleegyező mozdulattal,

Bölcsen, halkan, hogy jól van, jól van,

Lemegy a nap, és így kell lenni,

Elhúnyni, elmerülni szépen,

Lemenő nap arany tavában

Elsüllyedni fekete csendben.

Ó, élet, élet... ülök itt a

Hegyoldali új játszótéren,

A kisleányom karikázik,

Csattog a bot vígan és fürgén

Egy új, kis akaratos élet

Bátor s tudatlan ritmusára.

Szólnék utána, nem tudom mit:

Becéző szót, korholó intést?

Már ott nyargal az új játszótér

Távol sarkán, már nem is látom,

S vad érzés üt meg: látom-e újra?

Bús érzés üt meg: vagyok-e én még?

Elmúlt az arany tó az égről,

És egyszerre nagyon sötét lett.