Arany tavasza...

Arany tavasza te a nagy emberiségnek,

Nemes hellén világ, mikor nyílsz újra ki,

Mikor lesz gyönyörű összhang e zűrös élet,

Mikor lesznek megint tükrök a szent művészet

Arany és elefántcsont, magasztos szobrai?

Tükrök, miket ha szemlél, önön képére téved

A fiatal szűzek s ifjak tekintete,

Mikor lesz az ajak formás igéje ének,

Mikor csitul zaja nyomornak, zendülésnek

S mikor lesz életünk üteme mély zene?

A költő addig is, a szűkös mát feledve

Eljár arany hajón révedbe, óh görög,

Eljár a távoli és boldog szigetekre

S megtérve gazdagon, hirdeti énekelve,

Hogy múló életünk s művészetünk örök.