ARANYBOJTÚ

Aranybojtú nyár lóg vállamon,

fontolgatom vastag dühömet;

darázslepte tarkóm vakarom -

hetven öregasszony körbe hümmöget.

- Csimbókos a bútól, úgy bizony!

de harcos e dal, mint a tömeg!

Uszít is a tőkés nép-iszony

ellenforradalmi kis ördögöket!

- Hogy’ fondorkodnak! Csak hallgatom

a lőcslábú, sáfrány dögöket.

Piszkafával, barna bivalyon,

böködik vöröslő énekeimet!

Uszulj föl, uszító nép-iszony!

Forgóst köpök, mint a förgeteg -

- Eldöngöljük, elvtárs - el bizony! -

az álkulturáért mind a dögöket!