Aranysárga fényben

Egyszer elpattan valami mélyen.

Az eltemetett csönd halk csobbanással

ömlik szét a síró viharban.

S egyszerre megdermed, elhallgat minden.

Aranysárga napsugár szitál hűvösen,

mozdulatlan, fakó lombokat dédelget;

szivig sajduló, bágyadt csodálkozással

a tavi csónak partot ér velem.

A kavicsos úton lassan halad egy leány.

Valami sápadt hercegkisasszony.

Finomrajzú, beteg kis kebeléhez

sárga rózsát szorít és köhög.