Aratás

Lekonyul a búza feje;

Aratásnak van ideje.

Gazda ember kaszát penget,

Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe,

A kévét igy kötik össze,

Sárga kalászt egybehányva,

Mind izzad, de egy se bánja.

Elindulnak nagy szekéren,

Koszorú van közepében,

Aratásnak koszoruja;

Igy mennek be a faluba.

A legvénebb béres aztán

A tornácz elé akasztván,

Körüle vig arcu lányok

Járnak aratási tánczot.

S a gazda pihenni dől le,

A gond messze van ma tőle.

Ha csorgott is verejtéke,

Mégis nyugalom a vége!