ARATÁS ELŐTT

A bús biborkirályfi, naplemente

Búcsúcsókjától ég a dús kalász.

Néhány vidám tücsök már dúdorász

S ugy ing a földön csendes este enyhe,

Mint vén öreg huszáron lóg a mente,

Kit nem ölel a nyárestéli láz.

De itt a búza s rozs méhébe száz

Apróság vár a fényre, napra, csendbe.

És várnak egyre mind a virradatra,

Mikor az égből napsugár pereg.

A duzzadt tábla jó, acélos fajta

S hajnalba jönnek barna emberek,

A válluk széles, nagy kasza van rajta...

...Szellő fuvall, a tábla megremeg.