ARATÁSBAN

A búzát vágja sok szilaj legény

- Marokszedő leány halad nyomukba -

A síma réz-orcájok kipirulva.

És villog a nap kaszájok hegyén.

A rengő búza hódoló remény.

Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;

Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.

És ihatnék a kutya is, szegény.

Egy szomjazó legény hűs fához lábol,

Jó hosszút kortyant öblös kulacsából

És visszaindul, várja a dolog.

A nap forró haragja újraéled,

A homlokokról izzadság csorog,

De gyűl a keresztekbe-rakott élet.