ARKÁDIA-FÉLE

Én is Arkádiában... szt!

Magas hangból kezdettem -

Engem sem a gólya költött!

Nagy dolgokra születtem:

Jártam egykor, mint akárki,

Négykézláb,

S vagyok mostan, mint sokan nem

Ép-kézláb.

Hagyott volna édesapám

Gazdaságot kényeként,

Megmutatnám... de hiába!

Ág is húzza a szegényt:

Életében annyifelé

Protestál,

Hogy ha meghal, csak megáld, de

Nem testál.

Kutyabőröm nem hiányzott,

De hibás volt dátuma,

Bennem a tens vármegyének

Elveszett egy vótuma:

Ki tudja, ha e szavazat

El nem vész...?

Eh! feledjük, ostobaság

Az egész.

Volna a sors édesanyám,

Nem lennék én heverő;

Kebelemen, érzem, érzem

Mint buzog a tetterő;

Nyílna csak tér, - kész bennem az

Akarat -

Nyílna csak... hogy futtatnám az

Agarat!

Szenvedéllyel kezdenék nagy

Gazdaságot tartani;

Szőrin lábán... utoljára

Maradna is valami;

Megszámlálnám ami bejő

S meg’ kimegy;

Ez aztán a mulatságos

Egyszer-egy.

Elpipáznék téli este

Kávéházban, névnapon:

Koppasztanám a madarat,

Ha már meg nem foghatom:

Fosztanám a tollat, tudni-

Illik a...

De amiről szólni sem po...

Litika.

Közdologban, ahogy illik,

Vezetném az ügyeket;

Nem esnék oly összejövés,

Hogy ne vinnék szerepet;

Nem esnék - azt minden ember

Hiheti -

Olyan vásár, sem országos,

Sem heti.

Pártolnám az irodalmat

Minden új év kezdetén;

Egyszer, igaz: hanem elég

Egy sütésből egy lepény.

Kis áldozat a hazáér’

Meg nem árt:

Megszörözném minden évre

A naptárt.

Szóval, oly sokat tehetnék,

Annyi pálya nyitva áll;

Élnék s halnék függetlenűl...

Amennyiben rajtam áll.

És nem volnék, ami vagyok,

Verselő,

Magyarosan: kapa-kasza-

Kerülő.