ÁRNYAK NÁSZA

Tüzes szinekből összeszőtt ruhád

bűnös meleggel lepi be az arcom.

Izzó homokban, forró vérben alszom.

Hajamba hajad vad tüze fut át.

Egy forró szál tapad a szempillámra -

Most száll az alkony hónaposszobámra.

Most száll. A sápadt falakra suhan;

orozva testünk lázán átszűrődik,

mint hárfahúron rezdülő futam.

S az alkonyból az éjbe fúló sávok

vak démona úgy les, úgy őgyeleg...

Nevetlek: renyhe, nagy, fekete árnyak!

Csak nőjjetek! Csak jőjjetek!