Árnyékok

Kérdezhetnétek:

Mit akarsz ezzel a torz,

félig megvakult tükörrel?

S én vándorútamban mégis felmutatom,

ősbizalommal mégis dadogom:

Íme én, íme te!

Lássátok, lemérítek a hold hegyeit.

S mert messze vannak, mérföldekre nyúló

árnyékairól méritek.

Így mutatom én nektek a dolgok

másvilágra nyúló árnyékait:

Hegyek árnyékát,

házak árnyékát,

városok árnyékát,

magatok árnyékát.

Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam,

előttem is égig csapott

a csipkebokor lángja

s azóta borzongó mellemben lakik

a Kimondhatatlan Nevű.

Rendeltetésem még titok.

Járok a kiterített lapon,

a világ mezeje szélén

s elfog a félelem reszketése,

mikor süvöltő éjszakán

ott nyitom fel az ócska bibliát:

És lőn Salamon: király

az egész Izrael fölött.