ÁROKHÁTI LŐRINC.

Ali pasát a dicsőség szomja bántja.

Árokháti Szécsén-várnak kapitánya;

Ali pasa Szécsén ellen

Tör felette!

Vérszemet kap, minap Drégelt hogy bevette.

Este van már, forró napra enyhe alkony,

Ali népe vágy pihenni gyenge hanton;

Este van már. - ,Fel, fel Agák!

Lóra, Bégek!

Tornyot, bástyát romban látni szinte égek!’

Török tábor, mint a tenger, mozdul lomhán,

De vész Ali, s jobban, jobban korbácsolván:

Szécsénnek dől, mint dagály dől

A szigetnek:

Melegök lesz, akik ott ma bennrekedtek!

A pusztulást üstök, ágyuk öble ontva:

Mint a zápor, nagy cseppekben hull a bomba;

Lobban, dördűl, - reszket a lég,

Törik a fal;

Még az ég is háborog a dúló haddal!

Jön a válasz vár falárul, hajh de késve!

S bár hárommal ér fel aztán egy lövése:

Gyérül, lassul, - majd elhallgat

Hajnal-tájon;

Török vezér cselt gyanít e hallgatáson.

Szerecsen rab csúsz a falhoz macska módra...

,Szécsén-várán kapu, ajtó nyitva volna...?’

Bámul Ali, hirt vevén a

Kém szavában...

,Eh, ha zárva, majd kinyílik, - csak utánam ‘

A törökség rendben ér a kapubóltig,

Nyitva biz az! s rajta több-több bélopódzik...

De meghökken: - fenn a bástyán,

S lenn a téren

Csatarendben feketűlő nagy sok népen.

Fontolgatni nincs idő s kedv, - ropog a cső;

De mint a fal, ott áll a sor, vissza nem lő...!

Tüzet ad majd Ali népe

Csapatostul, -

Megint lőnek, - ezren lőnek: s meg se mozdul

Ali dulfúl, hűledez a babonás nép,...

S még talán a tréfa vége lenne máskép:

De a hajnal lemosolyg a

Vár terére...

Törököknek boszujára, szégyenére.

A hős várnép, amely ellen ugy puskáztak:

Dárdanyél, rúd, - öltöztetve ronda váznak;

Sehol senki! - az ördög lőtt

A falakról...?

- Egy levél im felszegezve, - s Alinak szól:

»Egészséggel, ozmanoknak hős pasája!

Mit ma tettél, ország-világ megcsudálja...

Meg ne öless valakit e

Bátor hadbul...

Küldd uradnak, soh-se látott ilyet Stambul!

Mert az éjjel ez volt az én hadi népem,

Védve Szécsént ezreidnek ellenében;

(Bölcsen hallgat: hogy megszöktek katonái.)

Szécsén-várnak kapitánya Árokháti!«

,Hah, utána!’ - ordít Ali, - fel- s levágtat,

Bősz dühének, mint a tigris nézve tárgyat;

De körűlte gúnyos vázak,

Csóva, rongyok...

Még lova is megvadulva tüsszög, hortyog.