ÁRPÁD EMELTETÉSE

Nézz Árpádra, magyar, ki hazát állíta nemednek;

Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi fiának.

Őt magas Ung mezején vérontó férfiak, és bölcs

Hadvezetők szabadon választván harcos urokká,

Bátor örömriadás közepett pajzsokra emelték.

Mint kel erős viharok tetején a sziklai nagy sas,

Úgy kele a fejedelmi fiú országos erőben,

Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogván.

S amint lelkében végigpillanta temérdek

Hunnia térségén, láng lett egyszerre szeméből,

És rettentőbben rezegett buzogánya kezében. -

Úgy lőn, mint érzé. Tisza boldog partjait és a

Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal

S hó kebelű deli hölgyekkel diadalmas apáink,

S a bús csendbe merűlt országok puszta határit

Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.