Árpád

Rettentő hadakat, vért és egy nemzeti szörnyű

Bajnokot éneklek s a bús hadak istene bátor

Hét fő hadnagyait, kik a maga lakta helyéről

Egy isten vezetése alatt bújdosni kiindúlt

S mind főldön, mint a vizeken, mind ellene támadt

Harcaiban nagyokat szenvedt európai legszebb

Nemzetet a Pannon boldog mezejére vezették!

Mint a cserje között a tőlgy, mint a kiderűlt éj

Apró csillagi közt a hold, úgy fénylik ezek közt

Nagy születésével s felséges tettei méltó

Fényivel a szörnyű Árpád - az az isteni férfi,

Akinek áldja porát még a késő maradék is.

Sok történeteken kellett neki menni keresztűl.

Sok hadakon kellett fecskendeztetni ki vérét,

És bár a vezető isten maga tette vezérré,

S bár derekán viselé az erős hadak istene búsúlt

Fegyvereit, mégis csak alig győzhette halandó

Vállaival szörnyű bajait, míg megtelepíté

Nemzetit, - a legjobb főldön, - míg rendele törvényt

S alkota oly nemes alkotmányt, melyben az időnek

Szennyei közt az ő fényes maradéki ragyognak.

Míg szentegyházat s óltárt építe vezérlő

Isteninek s a megrettent Európa határi

Megrázásával nagy lelkű nemzete fényét

A ragyogó napnak méltóságáig emelte,

S Istentől azt nyerte, hogy a kék északi sarkon

Nemzete drága magyar neve csillagfénybe ragyogjon.

Nemzeti tűz! Te magyar lélek! Haza tiszta szerelme!

Boldog Hélikonunk szent szűzei, melyek az édes

Hanggal hódító érzést egyelítetek öszve!

Jóltévő magyarok-kegyes-istene! akit Etelka

Így nevezett, s mind, mind, édesség isteni! mind, mind

Hintsetek e csendes s árnyékos vőlgyre világot,

Amelyben Múzsám koszorúját hajnali tépett

Rózsából most fűzi vitéz bajnokja fejére.

A ti lehelletetek jól tévő életet árúl!

Ott, ahol éneklek, csendes szellőcske lebegjen!

Balzsam- s rózsaszagok fújják a barna homálynak

Árnyékit, leskődjön az est mosolyogva szemembe,

S mennyei mézetek egy epedő bús fűlemilének

Édes jajja között a szép íz gyenge tejével

Lepje meg a híves forrást, hogy majd mikor egy kert

Gallyas bóltja alatt, ahol a fényes Buda vára

Talpait a gőgös habokon úszó Duna nyalja.

Más részről pedig a szerelem s a pannoni múzsák

Szentelt berke vagyon, s élesztő mennyei kútjuk,

Ott, ahol a mesterség s a természet is Orczyt

Tiszteli, ott mikor egy szirten énekli vitézét

Múzsám s a hold fénye alatt epekedve zokogja

A megavúlt emlékezetet, - legyen éneke édes!

A Ti mosolygástok kezes is s nekem életet ígér.

Árpád Lebedin mellett megverettetvén a pacinacitáktól,

Szabolcs és Bors vezér-hadnagy barátival szaladásnak indúl. Egy

csillagba őltözött istenasszony Hálic felé igazítá őket; oda

mentek, először esméretlen idegeneknek adták ki magokat, de midőn

a fejedelemnétől megtudták, hogy a fejedelem az Attila országát

visszaszerezni jövő magyarok eleibe ment ajándékokkal, akkor

kijelentették magokat, hogy ők is azok közűl valók, de ők Lebedinnél,

az Előd vezérsége alatt, kevés számmal lévén, a pacinacitáktól

megverettek stb. A fejedelemné igen szívesen fogadja.

A fejedelemné kívánságára Árpád nemzete

történeteit beszéli el a Lebedinnél való csatáig. Nevezetesen: hogy

ők legrégibb nemzete a világnak, hogy Attila az ő nagyatyjuk, hogy

neveztettek ők magyaroknak és chasaroknak, hogy csalogatta őket egy

esmeretlen isten, az ő nagyatyjuk főldjének visszavételére, hogy vette

rá az útra, hogy indúltak ki, micsoda ceremóniákkal éltek, hogy jöttek

az Etel vizén keresztűl, hogy tanyáztak a Tanaisnál, mint telepedtek

meg a Boristenesnél és mint áldoztak ott, mint voltak ott három

esztendeig a chasarok szomszédságában s hogy indultak Kióv felé és

mint vették meg Kióvot.

A fejedelemné nagyon becsűli Árpádot. Árpád az

atyján, barátin, szeretőjén, a maga gyalázatján, népe kárán, a népnek

napkelet felé való visszaűzettetésén kesereg éjjel magában. Bors egy

szeretőjét siratja, aki a pacinaciták által elkergettetett a többivel

napkelet felé. A magyarok Kióv felől megérkeznek Hálicba, az elejekbe

ment fejedelemmel; nagy pompával; örűlnek, hogy Árpádot, Szabolcsot és

Borsot ott kapták; áldoznak, ünnepelnek; az egész tábor és a háliciak

mint vígadnak. Kérik Árpádot, hogy a lebedini megverettetését beszélje

elő etc.

Árpád beszéli, hogy amint Kióvtól, a többi

magyaroktól, az Előd tábora a Boristenes mellékének megvételére

elkűldetett, ott mint vendégeskedtek, mint lepték meg a pacinaciták,

hogy azok egy nemzetből lévén velek, miért támadták mégis meg, mint

vágták kétfelé az ő táborukat - mint nyomták vissza napkelet felé

az ő táboruk nagyrészét, s mint verték meg a kisebb részét, úgyhogy

kevés maradt belőle, a megmaradtak mint vonták magukat az Etelközre;

mint szaladtak ők el, és egy istenasszony mint vezette őket Hálicba.

Álmos megköszöni a fejedelemnének fiához és hadnagyihoz való jóságát:

barátsága a háliciakhoz, bánatjok az elmeneteleken. Kádár vígasztalja,

hogy a vezető isten el nem hagyja etc.

Egy hónapig Hálicban való múlatások. Játékjaik.

Árpádnak magaviselete etc. Szerelme. Onnan való elindúlások, útjok

Munkácsig: ott egy hónapig való múlatások. Árpádnak házassága.

Ungvárnak megvétele. Laborc esete. A chasarok

vagy császáriak követsége a magyarokhoz. Álmosnak látása. Kádárnak

látása. Árpádnak fejedelemmé való tétele. Az esküvésnek újra való

megerősítése.

Árpádnak esztendeig a Bodrogközön való múlatása,

a Retel és Tarcol kémlelése. A Bodrogparton egy patak (Sárospatak)

mellett a múzsáknak eleikbe való menetelek és aziránt való kérelmek,

hogy engedjék meg őket ezután is ott lakni. Azoknak tett felelete

Retelnek. Tuhutumnak és Szabolcsnak Mén Marót ellen való kűldése.

Szabolcsnak szerelme, szeretőjének Lyányváron való megölettetése a

tótok által, azon való bánatja, bosszúállása és egy isteni jövendőlés

afelől, hogy az a rész az ő nevéről neveztetik, hogy maradéki igaz

magyarok lesznek örökké, s az ő fogadása. Hadadon a hadak istenének

való oltár építése. Gád és Gelus megverettetése s azon főldnek

elfoglalása etc.

Árpádnak Zalánhoz való ajándéka, annak minden

birtokának elfoglalása. Borsnak vitéz tettei: Borsod és Bars várának

építése; neki tett jövendőlések. Zoltánnak Zsolton való születése. A

magyarok öröme.

Árpádnak Csepel szigetébe való menetele. A

pusztaszeri első diéta. A törvények és a nemzeti alkotmány etc.

Árpádnak az Attila várába való menetele, ott és a

Nyúlak szigetében való múlatása. Isteni látás a végzés tükörszobájában,

maradékáról egész a mostani időig.

Pannoniának elfoglalása. Mén Marótnak leánya

iránt Árpádhoz való követsége, az etelközieknek kiverettetése stb.

Az országnak nagy innepe. A világosi szentegyház

felszentelése, a törvények kihirdettetése, az isteneknek áldása. Itt

a magyarok istene, az ő vitézségükért, megmutatja, hogy a magyarok

első betűjét éjszakon csillagból csinálta ki. A múzsák kérni fogják

a magyarok istenét, hogy engedje meg nékik magyar nyelven énekelni,

de az isten a végzésre haragosan tekintvén, kilencszáz esztendőn

szomorúan nézett keresztűl, a tizediknek pedig elejére elmosolyodott.

A múzsák is szomorúan és némán néztek azokon keresztűl, a tizedik

elejére pedig ők is mosolyogtak s akkorra előre énekeltek a magyarok

istene dícsőségére. S e lesz vége.